[ Pobierz całość w formacie PDF ]

a szobájába akart lopózni, mert piszkos és izzadt volt. Mercy azonban
váratlanul megfordult, s a férfi meglátta félelemrQl és aggodalomról
árulkodó arcát.
Tudta, érezte, hogy Qmiatta aggódott. Nem tarthatta vissza többé
ápolatlan külseje, hirtelen mozdulattal leugrott a lépcsQrQl az udvarra.
 Senorita!
A lány összerezzent, és imbolyogva, mintha támasztékot keresne,
elindult a férfi felé.
 Senor Römer! Istenem! Maga& Én&  dadogta. A felindulástól
nem tudott érthetQen beszélni.
Heinz odasietett hozzá és átölelte, mert attól tartott, elesik.
 Mi történt, senorita?  kérdezte.
 Aggódtam magáért. Hála Istennek, hogy épségben itt van 
motyogta Mercy.
Heinz perzselQ tekintettel nézett elkínzott arcára.
 Ezer bocsánat, senorita, de a harmadik szikla megmászása több
idQt vett igénybe, mint a másik kettQ. Nagyon sajnálom, hogy
nyugtalankodott miattam.
Mercy nagy nehezen erQt vett az izgalmán. Kihúzta magát, és hátrált
egy lépést.
 Mamia a hibás. Az Q nyugtalansága rám is átragadt. Azt gondolta
magáról, hogy lezuhant egy szikláról. El akarta küldeni Juanitát az
intézQkért, hogy induljanak a keresésére. Megijedtem, amikor hirtelen
itt termett elQttem.
Heinz látta, hogy a lány igyekszik erQt venni zavarán, de már nem
tudta megtéveszteni.
 Vigasztalhatatlan vagyok, amiért izgalmat okoztam önnek és az
édesanyjának. Nem tudhattam, hogy aggódnak értem.
Mercy görcsösen összeszorította a kezét. Rádöbbent, hogy elárulta
magát. Heinz csillogó szemébQl kiolvasta, hogy nem sikerült
megtévesztenie, és ettQl dühös lett. Hogy merészeli a férfi így
méregetni? Talán még örül is annak, hogy aggodalmat okozott?
Büszkén hátravetette a fejét.
 Felhagyhatna az ostoba hegymászással, senor Römer' IdegesítQ
tudni, hogy egy szál kötélen függ az élete.
A fiatalember hirtelen megragadta a lány kezét.
 Nem segít többé, senorita, ha úgy tesz, mintha bosszankodna 
mondta szelíden, gyengéden.  Tudom, hogy aggódott értem, s ez
kimondhatatlanul boldoggá tesz. Ma rendkívül szerencsés napom van,
Nem érhet véget anélkül, hogy elmondanám: szeretem. Édes, drága
senorita! Kérem, tegye le az álarcát az én büszke úrnQm, hiszen eleget
kínozta már önmagát és engem. Tudom, hogy szeret. Lehetetlen, hogy
egy olyan erQs szerelem, mint az enyém, ne találjon viszonzásra. Ilyen
kétségbeesetten csak a szeretett férfit féltheti egy nQ. Senorita, ne
nézzen rám büszkén és elutasítóan! Szeretem, és ezt nem tudom tovább
elhallgatni. Könyörgök, tegye félre a büszkeségét.
Mercy szinte önkívületben hallgatta ezeket a szavakat. Eddig még
sohasem hazudott neki a férfi. Belenézett melegen és kérlelQen csillogó
szemébe. Bárcsak most is hihetne neki! Ám hirtelen támadt fájdalmas
haraggal elhessegette magától a már-már beteljesülni látszó
boldogságot. Sápadtan kihúzta magát, és szikrázó szemmel nézett a
férfira.
 Honnan veszi a bátorságot? Hogy merészel szerelemrQl beszélni?
Maga, nekem?
Heinz hátratántorodott, és összeszorította a fogát, A csillogó fény
kihunyt a szemében. Tévedett volna? Mégsem a szerelem késztette
aggodalomra a lányt? Vagy büszkesége és gQgje nem engedi, hogy
beismerje: egy szegény ördögöt, egy alkalmazottat szeret? Erre a
gondolatra Q is elsápadt.
 Miért ne lenne szabad megvallanom a szerelmemet, senorita?
Azért, mert csak egy szerencsétlen flótás vagyok? Sérti a büszkeségét,
hogy olyan férfi szereti teljes szívébQl, aki önnél alacsonyabb
társadalmi szinten áll? Elbizakodottság részemrQl, hogy a lábai elé
helyeztem a szívemet? Hosszú ideig magamba zártam ezt az erQs
érzést, de nem bírtam tovább. Tudom, hogy ön végtelenül büszke, ám
mit érdekli az az igaz szerelmet! Szeretem önt, s a szegénységem
ellenére tisztában vagyok azzal, mit érek.
Mercy keserqen felnevetett.
 Mindig is olyan férfinak tartottam, aki szegénysége dacára
bárkivel felveheti a versenyt. Most azonban rá kellett döbbennem, hogy
alantas hazugságra is képes. Csak azért beszél szerelemrQl, mert
csábítja a gazdag örökség!
 Senorita!
 Igen, így van. Csakis ezért állítja, hogy szeret. Másé a szíve, egy
szQke német lányé. Ne hazudjon, ne alacsonyodjon le még jobban!
Sajnálom, hogy hazugnak és számítónak kellett látnom. A
legszívesebben arcul ütném, pedig az életemet mentette meg. Taszított
volna inkább a mélységbe, akkor nem kellett volna megérnem ezt a
szégyent  szólt Mercy elcsukló hangon.
Heinz hátrahQkölt, és döbbenten meredt rá.
 Senorita, kirQl beszél? Miféle szQke lányról?
Mercy hangosan dobogó szívére szorította a kezét.
 Ó, mennyire megvetem magát! Tudok mindent! Maga egy szQke
német lányba szerelmes, akit kész lenne megcsalni, csak azért, mert
valószínqleg szegény. Nagyon szomorúan nézett maga után a berlini
pályaudvaron. Saját szememmel láttam, hogy búcsúzóul csókot dobott
neki, és hallottam, hogyan köszöntek el egymástól a vonatajtóban. A
lány drága Heinznek szólította, maga pedig azt mondta neki;
 Bátorság, kicsi Christám, nemsokára újra látjuk egymást. Bizonyára
most is ebben reménykedik az a szegény lány. Ó, mennyire
lealacsonyította magát elQttem, Heinz Römer, pedig igen nagyra
becsültem.
Heinz végre mindent megértett. Most már tudta, miért gyötrQdött
Mercy a vonaton sápadtan, és miért ült sokáig csukott szemmel. Érezte,
hogy fájdalom kínozza, de akkor még nem ismerte az okát. Ezután lett
ismét hqvös és kimért. Angliában, és Skandináviában végig elutasítóan
viselkedett vele, pedig azelQtt, Firenze óta, kedves és szelíd volt. Most
egyszeriben minden világos lett: Mercy már akkor is szerette, de le
akarta gyQzni az érzését, mert azt hitte, Q mást szeret.
A fiatalember megkönnyebbülten felsóhajtott, mintha óriási tehertQl
szabadult volna meg.
 Bocsánatot kell kérnie a szavaiért, senorita!  szólalt meg
csendesen.  Igazságtalan velem, de még ennél is rosszabb, hogy
önmagának fölöslegesen okozott fájdalmat. Egész idQ alatt igazságtalan
volt velem. Most már legalább tudom, miért viselkedett hidegen és
tartózkodóan már akkor, amikor még nem feltételezhette rólam, hogy
hqtlen vagyok. Igen, Berlinben titokban elbúcsúztam egy ifjú hölgytQl,
aki nagyon szerette volna látni, mert sok szépet és jót meséltem önrQl.
Csakis kegyed miatt jött ki a pályaudvarra.
Mercy keserqen felkacagott, bár eszébe jutott, hogy a szQke lány
valóban fürkészQn nézegette.
 Miattam? Azt hiszi, még hiszek a mesékben?
 Ó, senorita, egyre több mindenért kell majd kiengesztelnie. Ez
nem mese. Christa Römer látni akarta bátyja ifjú úrnQjét. Christa
ugyanis a húgom.
A lány zavartan nézett a férfira.
 A húga?
 Igen, a kis húgom, aki bátor harcot folytatott a megélhetésért,
mert nem akart a terhemre lenni, s mert én nem voltam abban a
helyzetben, hogy gondtalan életet biztosíthassak számára. Mostantól
végre lesz rá lehetQségem. Már meg is hívtam Doxanára. A napokban
szándékoztam beszélni a kedves édesanyjával. Meg akartam kérni,
hogy bocsásson egy házacskát a rendelkezésemre, ahol ellakhatnék a
húgommal.
Mercy halántékára szorította a kezét.
 Miért nem említette soha, hogy van egy testvére? Miért nem
mondta meg, hogy a húgától búcsúzott el a pályaudvaron?
 Nem akartam önöket a magánügyeimmel terhelni. Christának is
csak kitartó könyörgésére engedtem meg, hogy kikísérjen a vasúthoz.
 Rengeteg fájdalmat okozott nekem, mert eltitkolta, hogy az a
szQke hölgy a testvére  mondta a lány fojtott hangon.
A fiatalember gyengéden a karjába vonta.
 Mercy! Mercy! Tudod, mit mondasz ezzel?
A lány könnyes szemmel pillantott fel rá.
 Igen, Heinz, tudom. Most már ki akarom mondani, hogy
szeretlek. Abban a pillanatban beléd szerettem, amikor megismertelek.
Ostoba büszkeségbQl teljes erQmmel harcoltam az érzés ellen. Egészen
addig, amíg a karodban tartva megmentettél a tqzhaláltól. Akkor
feladtam minden ellenállást. Aztán Berlinben egyszer egy szQke
hajszálat vettem észre az öltönyödön, a pályaudvaron pedig megláttam
a bájos, szQke Christát. Minden akaraterQmre szükségem volt, hogy ne
áruljam el neked, mennyire szeretlek. Jaj, Heinz, szörnyen [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • apsys.pev.pl