[ Pobierz całość w formacie PDF ]
sen az a pillanat, amikor a lenyugvó nap utolsó sugarai, teljes hosszában megvilágítva az utcát,
mérhetetlenné nagyítják az árnyékomat, és a szennyvízlevezetQre meg a járdára vetik. Elnézeget-
tem az árnyékot régen, amikor még könnyebben forgattam a fejem, mint most ebben a kalodában.
Akkor tudtam, hogy jó távol tQlem, az ott a fejem, és az emberek rálépnek, meg a legyeimre is,
melyek nagyon szépen suhantak a föld felett. És láttam, amint az emberek felém tartanak az ár-
nyékom mentén, s hosszú, reszketQ, hqséges árnyékok követik Qket. Mert néha összetévesztem
magam az árnyékommal, néha nem. Néha nem tévesztem össze magam az edényemmel, néha
28. oldal
igen. A hangulatunktól függ. Gyakran sikerült egészen addig nem mozdulnom, amíg már nem ve-
tettem árnyékot, tehát nem is láthattam többé semmit. Valóban pompás napszak, és néha, amint
már jeleztem, egybeesik az aperitif idejével. Ezt az apró örömöt részemrQl ártalmatlannak tartot-
tam, veszélytelennek a többiekre nézve, mégis le kell mondanom róla, mióta rám tették a nyak-
örvet, mely a rács felé fordítva rögzíti az arcom, mindjárt az étlap fölött, mert fontos, hogy a ven-
dégek tolongás nélkül választhassanak ételt maguknak. Ebben a negyedben sokra becsülik a húst,
és messzirQl, nagyon messzirQl eljönnek pusztán a húsevés kedvéért. És ha megették az adagju-
kat, sietve távoznak. Este tíz órától minden csendes, akár a sírban, ahogy mondani szokás. Évek
hosszú során felhalmozott és indukciónak alávetett megfigyeléseimbQl ez derül ki. Itt ölnek és
esznek. Ma este pacal van. Téli étel vagy késQ Qszi. Marguerite nemsokára jön, és kivilágít en-
gem. Késik. Már több járókelQ meggyújtotta orrom alatt az öngyújtóját elégedetlenül dörmögve,
hogy jobban lássa, amit ezúttal, az elQkelQség kedvéért, étrendnek nevezek. Remélem, nem esett
baja a jótevQmnek! Nem látom majd jönni, a lépteit se hallom, a hó miatt. Egész délelQtt a lópok-
rócom alatt voltam. A holtszezon elején fészket rak nekem rongyból, jól körülrakosgat, nehogy
szenvedjek a fagytól. Puha fészket. Vajon ma este is bepúderozza a koponyámat jókora púder-
pamacsával? Ez a legújabb ötlete. Már azt se tudja, mit találjon ki, hogy könnyítsen a helyzete-
men. Szeretné, ha fekélyeimbQl nem szivárogna a genny. Ha megrendülne a föld. Elnyelne a vá-
góhíd. A rács túloldalán, a két épülettömb közti nyílásban látszik az égbolt. Az egyik rúd eltakar-
ja, ha akarom. Az északi égbolt aljának egy darabja, hosszú és keskeny. Ha felemelhetném a fe-
jem, látnám, amint magasba szökik a zenit felé. Mit tehetnék még hozzá e megállapításokhoz?
Csak most száll le az este, tudom, ne menjünk még, ne mondjunk örökre búcsút megint, már
megint ennek a zagyvaléknak. Mi lenne, ha gondolkodni próbálnék, amíg nem történik valami
érthetQ dolog? Rajta, egy fecske nem csinál nyarat! Majdnem azonnal feltolul bennem egy gon-
dolat, rosszul teszem tán, hogy nem szedem össze gyakrabban magam. Gyorsan el is mondom,
mielQtt kimegy a fejembQl. Hogy lehet az, hogy az emberek nem vesznek észre? Mintha csak
Madeleine venne tudomást rólam. SietQs járókelQknek, mondjuk, aki menekül vagy üldöz valakit,
biztos elkerülöm a figyelmét. Hát ezeknek a lQdörgQknek, akik azért jöttek ide, hogy hallgassák
az állatok fájdalmas bQgését, és látszólag csak céltalanul mászkálnak itt, várva, hogy megkezdQd-
jék a mészárlás? Na és ezek a kiéhezettek, akiket az étlap helye a szó szoros értelmében rákény-
szerít arra, hogy szemben találják magukat velem, és még a leheletemet is érezzék? Pk legalább
látnak? Hát a gyerekek, akik a külváros felé igyekeznek, vagy onnan jönnek vissza, szórakozásra
vágyva? Ilyen helyzetben, mint az enyém, szerintem még egy frissen mosott emberi arc is, felette
néhány hajszállal, szép sikerre számíthatna. SzemérembQl vagy tapintatból tesznek úgy, mintha
nem vennének tudomást a létezésemrQl? Bár ilyen érzelmi finomságot nemigen tulajdoníthatnánk
a kutyáknak, Pk levizelik a lakhelyemet, mintha nem is sejtenék, hogy csont és bQr van benne.
Szóval már szagom sincs. Pedig ha valakinek szüksége volna rá, hát én az vagyok. Ilyen körül-
mények között hogyan is várhatná tQlem Mahood, hogy rendesen viselkedjem? A legyek felelQ-
sek értem, ha úgy tetszik, de milyen mértékben? Talán egy halom tehénszarra ugyanilyen jó ét-
vággyal telepednének le? Nem, amíg nem kapok választ e kérdésre, vagy Madeleine-en kívül más
is észre nem vesz, képtelen leszek elhinni, amit mesélnek rólam, addig nem is folytathatom a mq-
[ Pobierz całość w formacie PDF ]